Testvére, Novák Mátyás családi visszaemlékezései:
Nórika Temesvárott született 1928. Jun. 15.-én, egy nappal
Édesanyja Tabár Katalin 18.-ik születésnapja előtt. Apja
Suba Zoltán volt. Szülei nem voltak házasok, ami az ak-
kori időben szokványosnak nem volt mondható. Apjának
vegytisztitó üzeme volt és Édesanyja ott tanulta ki a szak-
mát. A majdnem 20 évvel idősebb apja és Édesanyja között
kialakult legnagyobb pozitivum Suba Eleonóra Ibolya szü-
letése volt. A gyerek érkezése meghiúsította Édesanyja szí-
nészi pályafutásának elindulását és külföldi terveit. Az élettársak közötti nagy korkülönbség állandó veszekedéseket és
féltékenységi jeleneteket hozott. Kilencszer szakították meg
élettársi kapcsolatukat. Elképzelhető, hogy ebben a családi
diszharmóniában nevelkedő kislány minden volt, csak nem
kezelhető. A temesvári 10 év alatt sok borsot tört Édesany-
ja orra alá, aki szerint lánya csak akadályozta karrierje megvalósitásában. Lánya viszont érezte, hogy nem kivánatos, nem szeretik úgy, mint egy gyönyörű, tehetséges gyereket.
Már korán megmutatkozott ritmusérzéske és a tánc iránti
vonzalma. Állítólag jobban táncolt, mint az akkor vele egy-
idős Ginger Rogers.
1938-ban áttelepültek Magyarországra az apjával való ál-
datlan állapotok miatt. Rövid ideig Békés megyében éltek,
majd Budapestre kerültek. Itt élt Édesanyja egyik testvére
a tizenhárom közül. Egyik testvére, aki Békéscsabán élt,
bemutatta egyik szintén békéscsabai kollégájának, aki ép-
pen Budapesten végezte szabómesteri tanulmányait.
Az illető Novák Mátyás és Nórika Édesanyja között vi-
szony keletkezett és egy gyors esküvő és kistestvére Má-
tyás érkezése után leköltöztek Békéscsabára.
A következő öt évben harmonikus családi környezetben él-
hetett.
Mostohaapjóaval remekül megértették egymást. Iskoláit
Békéscsabán végezte el. A tánc iránti szeretete töretlen
maradt és mivel Békéscsabán nem volt kielégitő az oktatás,
15 évesen Szegedre került, ahol tovább tudta képezni ma-
gát. Both Béla sziniiskolájában tanult.
Ettől a pillanattól kezdve önállóan intézte ügyeit és nem
hagyott beleszólni dolgaiba senkinek. Természetesen hiányzott a család melege és a józan tanácsok, de ő már a
maga útját járta és az anyagi támogatáson kivül semmit
nem fogadott el.
Nyolc év vándorlás Pécs, Páta, Sopron, Győr szinházai
után Szegedre került, ahol először táncosnő és szubrett
volt, majd M. Gorkij:Ellenségek c. darabjában megkapta
élete első prózai szerepét.
Édesanyjához hasonlóan korán, három hónappal 18.-ik
születésnapja előtt életet adott egyetlen gyermekének, Ju-
likának. Férje Mezey Károly volt, de házasságuk nem volt
felhőtlen és nem is tartott sokáig.
Győrben ismerkedett meg második férjével, Zselló Béla
kohómérnékkel, akivel szintén nem tartott sokáig házassá-
ga, de élete végéig szerette és bánta kapcsolatuk zátonyra futását.
Nem szakadt meg a kapcsolata soha Édesanyjával és Test-
vérével, akik továbbra is Békéscsabán éltek, de már csak ketten, mert a Nevelőapja fiatalon hunyt el, gyenge szive nem birta a terhelést.
Édesanyja jól bevezetett felsőruha tisztításával tartotta
fenn hármukat, mert Julika kis babaként már lent élt Csa-
bán, hogy Nórika nyugodtan építhesse karrierjét. Julika
nyolc éven át élt Édesanyjánál és ezen segitségen kivül még
további segitségre is szüksége volt, amit mindíg maradék-
talanul meg is kapott.
Édesanyja szeretett volna több részt vállalni színészi karrierje építésében és társkapcsolatai kialakításában, de
ez csak konfliktusokhoz és veszekedésekhez vezetett. Sze-
rette volna lányának megspórolni a csalódásokat és jó tanácsokkal ellátni, de hiába. Saját maga karrierjét látta
lányában és remélte, hogy részt vehet abban a világban,
amibe egykor vágyott. Nem sikerült, mert lánya kirekesz-
tette őt és nem hagyott semmibe beleszólni.
Ennek ellenére szerették egymást, de ezt életük végéig nem
hitték el egymásnak. Az volt a legszomorúbb, hogy az em-
ber látta, hogy őrlődnek hiábavaló, hamis képzeteik há-
lójában.
Évtizedek hosszú során próbáltam meggyőzni mindkettő-
jüket az ellenkezőjéről, de nem sikerült. Olyan mélyen
gyökerezett a kételkedés egymást iránt, hogy hiábavaló
volt minden próbálkozás.
